Technológia

A bortartályok, szennyvíztartályok és esővíztartályok, továbbá a medencék gyártásához használt polipropilén (PP) és polietilén (PE) anyagában színezhető, hőre lágyuló, színtelen, szagtalan, nem mérgező. A PP szilárdság, merevség, keménység és hőállóság tekintetében jobb, mint az alacsonyabb hőmérsékleti ellenállással rendelkező polietilén.

Ugyanakkor mindkettő tartós, és a vegyszerekkel szemben lényegesen ellenálló, így savak, lúgok, gyúlékony és robbanékony anyagok tárolására is teljes mértékben alkalmas.

A különböző sűrűségű termékeket különféle gyártási módszerekkel lehet előállítani. A műanyagok összehegesztésének célja az, hogy a hegesztendő alkatrészek láncmolekulái úgy kapcsolódjanak össze, hogy homogén anyagú, jó kohéziós kötést hozzanak létre – mintha a termék egy darabból készült volna.

Mindehhez az egymással hegedni képes műanyagok megfelelően előkészített felületeit megfelelő hővel, nyomással vagy mindkettővel meghatározott ideig kell összeszorítani.

Hegesztési módszerek

• A forrógázos hegesztés során a hegesztendő felületeket hegesztőpálca segítségével forró gázssugárral hevítik fel, így csak a külső rétegeik olvadnak meg. A hegesztési hozaganyag összetétele megegyezik a hegesztendő alapanyaggal.
  • A forrógázos hegesztés a polimerek hegesztésének egyik klasszikus módszere, és legjobban a pálcás fémhegesztéshez lehet hasonlítani. Elsősorban vastag falú alkatrészeket – melyeknek mérete is igen terjedelmes – hegesztenek ezzel a módszerrel.
    Amit még érdemes tudni, hogy amennyiben a műanyagokat pálcás hegesztési eljárással kívánják összeforrasztani, a hegesztendő felületnek csak a külső rétege olvad meg, és a pálca anyaga sem egyezik meg az összeforrasztandó alkatrész anyagával. Erre elsősorban azért van szükség, mert a forró levegő ráfúvatása miatt a pálca anyaga jobban felhevül, és emiatt nagyobb a termikus károsodás veszélye is.
• Az extrúderes (forrógázos) hegesztésnél egy  extruder által megömlesztett, a felületekkel azonos összetételű massza kerül a forró levegővel felhevített, hegesztendő felületek közé.
• Tompahegesztéskor a peremhatárokon kívül a hegesztési felület minden eleme egyenlő hőmennyiséget kap a hőtükörtől, majd a hegesztendő részeket leválasztják róla, egymásnak illesztik, és nyomással egyesítik őket.
• A tokos hegesztés csőrendszerek összeszerelésének egyik módja, melynek során az idomok belső, a csöveknek pedig a külső falát melegítik, majd nyomják össze, így a kettő együtt egyetlen szivárgásmentes darabbá alakul.
• Az elektrofúziós hegesztés során a hegesztőgép által előállított  egyenáram segítségével a hegesztendő cső és az elektrofitting is felforrósodik, és megolvad, a megfelelő hűlési idő után szétválaszthatatlanul összeköti őket egymással.
  • Az elektrofúziós hegesztés oldhatatlan kötést hoz létre két anyag között, ezek az anyagok általában PE-ből készült fűtőszálas idomok vagy csövek.
    Miben különbözik ez a hegesztési eljárás a többi típustól? Míg a hegesztés többi fajtájánál kívülről a felülethez érintett melegítőszerszám olvasztja meg az anyagot, addig itt a kötőidomba elhelyezett ellenálláshuzal segítségével végezzük a hegesztést. Használata egyszerű és nem szükséges hozzá további hegesztőanyag.
    Az elektrofúziós hegesztés során a kötőidomba vagy elektrofittingbe helyezett ellenálláshuzal csatlakozási pontjain keresztül elektromos áramot juttatunk a huzalba, amelynek hatására hő képződik, így meg lehet olvasztani a hegeszteni kívánt felületeket. A fűtőszál melegedése előidézi az anyag melegedését egészen addig, amíg az olvadásnak nem indul. Ezután az anyag térfogata megnő, a nyomás fokozódik a fúziós szakaszon belül, és a keletkező hézagot kitölti a megolvadt anyag. Ezt az olvadékot a nyomás a hideg zónába tolja, ahol már nincs elég hő, így az meg tud dermedni, ha a fúziós szakasz is lehűl, homogén kötés képződik.